2015. március 31., kedd

Egy majdnem "ingyen" repülés története




Elkezdtem megtervezni a két hónap múlva esedékes tengerentúli látogatásomat a lányomékhoz.

Úgy döntöttem az utazáshoz, az elmúlt évek rendszeres repüléseiből összegyűjtött félmillió törzsutas pontjaimat használom fel. Azt gondoltam viszonylag egyszerű feladat lesz, hiszen nem főszezonra, rugalmasan terveztem az időpontot és az átszállási lehetőséget is.

Én ostoba! Egy utazás szervező négy órányi keresgélése után teljesen frusztrált lettem. A rendelkezésre álló járatok változó célállomásokkal voltak foglalhatók, ami azt jelentette, hogy ha sikerült is indulási időpontot találni, ahhoz megfelelő visszaúti időpont már nem volt foglalható.

Kétségbeesésemben elkezdtem az ellenkező irányból repülő járatokat keresni, hátha úgy becserkészhetem a végcélom. Nos, mindez az alábbit eredményezte; később kell indulnunk, mint azt elterveztük, kétszer kell átszállni olyan helyeken ahova nem is akartunk menni és végül kevesebb időt tölthettünk ott ahova indultunk, sőt még korábban is kellett visszatérnünk. Olyan lett az egész, mint a “kutya vacsorája”…

Aztán hirtelen belémnyilalt; mit is akartam én tulajdonképpen? Teljesen elvesztettem az eredeti célomat, ami az volt, hogy egy kellemes kikapcsolódással teli szabadság legyen a lányomék meglátogatásával és néhány olyan hely felkeresésével ahol még nem jártam korábban. A törzsutaspontok felhasználásának lehetősége annyira elvakított, mint stratégia, hogy az eredeti célt teljesen elveszítettem.
Miután az eredeti stratégiám nem vált be egy új stratégiához kellett folyamodnom. Fizetős jegyet vettem arra az útvonalra, amit eredetileg elterveztem és sokkal boldogabb lettem az eredménnyel. Persze az összegyűjtött törzsutaspontok ott maradtak felhasználatlanul, miért is?

Az igazi tanulságom ebből, hogy sosem szabad összekeverni a stratégiát és a célokat. Míg a cél megmarad, a stratégia változhat.
Keith Stacey – Scotwork Ausztrália

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése