2015. március 31., kedd

Egy majdnem "ingyen" repülés története




Elkezdtem megtervezni a két hónap múlva esedékes tengerentúli látogatásomat a lányomékhoz.

Úgy döntöttem az utazáshoz, az elmúlt évek rendszeres repüléseiből összegyűjtött félmillió törzsutas pontjaimat használom fel. Azt gondoltam viszonylag egyszerű feladat lesz, hiszen nem főszezonra, rugalmasan terveztem az időpontot és az átszállási lehetőséget is.

Én ostoba! Egy utazás szervező négy órányi keresgélése után teljesen frusztrált lettem. A rendelkezésre álló járatok változó célállomásokkal voltak foglalhatók, ami azt jelentette, hogy ha sikerült is indulási időpontot találni, ahhoz megfelelő visszaúti időpont már nem volt foglalható.

Kétségbeesésemben elkezdtem az ellenkező irányból repülő járatokat keresni, hátha úgy becserkészhetem a végcélom. Nos, mindez az alábbit eredményezte; később kell indulnunk, mint azt elterveztük, kétszer kell átszállni olyan helyeken ahova nem is akartunk menni és végül kevesebb időt tölthettünk ott ahova indultunk, sőt még korábban is kellett visszatérnünk. Olyan lett az egész, mint a “kutya vacsorája”…

Aztán hirtelen belémnyilalt; mit is akartam én tulajdonképpen? Teljesen elvesztettem az eredeti célomat, ami az volt, hogy egy kellemes kikapcsolódással teli szabadság legyen a lányomék meglátogatásával és néhány olyan hely felkeresésével ahol még nem jártam korábban. A törzsutaspontok felhasználásának lehetősége annyira elvakított, mint stratégia, hogy az eredeti célt teljesen elveszítettem.
Miután az eredeti stratégiám nem vált be egy új stratégiához kellett folyamodnom. Fizetős jegyet vettem arra az útvonalra, amit eredetileg elterveztem és sokkal boldogabb lettem az eredménnyel. Persze az összegyűjtött törzsutaspontok ott maradtak felhasználatlanul, miért is?

Az igazi tanulságom ebből, hogy sosem szabad összekeverni a stratégiát és a célokat. Míg a cél megmarad, a stratégia változhat.
Keith Stacey – Scotwork Ausztrália

2015. március 16., hétfő

Tárgyalástechnika vagy tárgyalásikészség-fejlesztés?



 A Google kereső szerint, Magyarországon a tárgyalási tréninget keresők közül, szinte mindenki a tárgyalástechnikára keres rá és jóformán senki sem a tárgyalásikészség-fejlesztésre.

 A különbség pedig óriási. Az egyik az elmélet a másik pedig a gyakorlat. Vajon attól, hogy egy gurut meghallgatunk egy vagy kétnapos tréningen, vagy akár elolvasunk egy könyvet, attól jobban fogunk tárgyalni?  1 vagy két napos tréning elég? Vajon a manapság nagyon felkapott On-line, vagy webinar formában működik-e a készségfejlesztés? Helyettesíthető-e a személyes jelenlét és a sok gyakorlat?

A válaszom röviden NEM!

A tréningen részt vevő hallgatóink visszajelzése bizonyítja az állításomat. Kétszer annyian mondják, hogy a tréning gyakorlati részéből tanultak, mint az elméletből.
A készségfejlesztés egy hosszú folyamat, melyből a tréning csak egy elem, ahol az elmélet mellett nagyon sok élő tárgyaláson keresztül adnak a trénerek visszajelzést és tanácsot, és ezzel adják meg a kezdeti segítséget, ami után viszont még nagyon sok gyakorlatra van szükség, hogy ezek életünk szerves részévé váljanak és beépüljenek a napi rutinba.

Pont olyan, mint az autóvezetés. megtanuljuk az elméletet, megkapjuk a jogosítványt, de vajon mennyit kell vezetnünk, hogy elmondhassuk, tudunk vezetni?
Rábízná-e a frissen jogosítványt szerzőre, hogy a vadonatúj méregdrága autóját elvezesse egy nehéz terepen? 

De vajon miért bízunk több millió forintos, vagy eurós megállapodást olyanokra, akik nem kaptak semmilyen képzést? 

„Képzeld el azt a helyzetet, hogy képezzük az embereinket és elmennek a cégtől!”- mondja a pénzügyi igazgató.
„Képzeld el azt a helyzetet, hogy nem képezzük őket, és maradnak!- válaszolja az ügyvezető

Papp Zoltán – Scotwork Magyarország, ügyvezető