Elkezdtem megtervezni a két hónap múlva esedékes
tengerentúli látogatásomat a lányomékhoz.
Úgy döntöttem az utazáshoz, az elmúlt évek rendszeres
repüléseiből összegyűjtött félmillió törzsutas pontjaimat használom fel. Azt
gondoltam viszonylag egyszerű feladat lesz, hiszen nem főszezonra, rugalmasan
terveztem az időpontot és az átszállási lehetőséget is.
Én ostoba! Egy utazás szervező négy órányi keresgélése
után teljesen frusztrált lettem. A rendelkezésre álló járatok változó
célállomásokkal voltak foglalhatók, ami azt jelentette, hogy ha sikerült is
indulási időpontot találni, ahhoz megfelelő visszaúti időpont már nem volt
foglalható.
Kétségbeesésemben elkezdtem az ellenkező irányból repülő
járatokat keresni, hátha úgy becserkészhetem a végcélom. Nos, mindez az alábbit
eredményezte; később kell indulnunk, mint azt elterveztük, kétszer kell
átszállni olyan helyeken ahova nem is akartunk menni és végül kevesebb időt
tölthettünk ott ahova indultunk, sőt még korábban is kellett visszatérnünk.
Olyan lett az egész, mint a “kutya vacsorája”…
Aztán
hirtelen belémnyilalt; mit is akartam én tulajdonképpen? Teljesen elvesztettem
az eredeti célomat, ami az volt, hogy egy kellemes kikapcsolódással teli
szabadság legyen a lányomék meglátogatásával és néhány olyan hely
felkeresésével ahol még nem jártam korábban. A törzsutaspontok felhasználásának
lehetősége annyira elvakított, mint stratégia, hogy az eredeti célt teljesen
elveszítettem.
Miután
az eredeti stratégiám nem vált be egy új stratégiához kellett folyamodnom. Fizetős
jegyet vettem arra az útvonalra, amit eredetileg elterveztem és sokkal
boldogabb lettem az eredménnyel. Persze az összegyűjtött törzsutaspontok ott
maradtak felhasználatlanul, miért is?
Az
igazi tanulságom ebből, hogy sosem szabad összekeverni a stratégiát és a
célokat. Míg a cél megmarad, a stratégia változhat.
Keith
Stacey – Scotwork Ausztrália