Az idei karneváli
hetet Velencében töltöttem barátokkal. Több ezer ember toporgott a Szent Márk
téren és nézte a karneváli forgatagot. Emberek százai öltöttek reneszánsz
jelmezeket, viseltek meglepő álarcokat és pózoltak a fotósoknak és turistáknak.
A szállodák és éttermek tele voltak, a gondolások nem győzték a fuvarokat a
félórára szabott 80 € ár ellenére sem. Pezsgett a város, a szokatlanul meleg
idő és a kék ég már csak hab volt a tortán. Egyfolytában mosolyogtunk. A
karnevál akkora élmény, hogy mindenki bakancslistáján van a helye.
Aztán eljön a
hamvazószerda és mindennek vége. A tömeg elszivárog, a velencei pózolók
hazatérnek és az utcák ismét visszaállnak a szezonon kívüli álmos
hangulatba. A vendéglősök és boltosok vesztésre állnak, kevés a vendég. Az
üresen álló gondolák felett, sétáltunk egy hídon, amikor is egy gondolás
termett előttünk szolgálatait ajánlva. Barátaink lelkesek voltak, de a
feleségem még a legjobb körülmények között sem érzi magát a vízen biztonságban,
így különösen elutasító volt az ingó gondola láttán. Udvariasan megköszöntük és
nemet mondtunk.
20 lépést tettünk meg
és ismét ott termett. Mit szólnának 70 € árhoz fél órára? Köszönjük, nem.
Várjanak mondta, bizonyára igent mondanánk, ha 60 € árat ajánlana? Feleségem
elmagyarázta, hogy egyensúlyproblémái vannak a vízen. A gondolás rámutatott a
gondolára, ami még mindig billegett a vízen és kérte nézze meg milyen nyugodt a
víz és biztosította, hogy semmit sem fog érezni. A meggyőzés még egy vak ember
számára is ostobán hangzott volna, hiszen a víz olyan erővel csapódott a
gondola oldalához, hogy a zaj hallható volt. Felajánlotta, hogy az árban lesz
még ének is, ami elfedi a hullámok zaját, de még ő is sejthette, hogy az „O
Sole Mio” a hullámok émelygésével kísérve alig lehetne romantikus. Tovább
sétáltunk.
A nap folyamán később
a város másik pontján egy mólónál egy hatalmas gondola szállította az embereket
a „Canale Grande”-n mindössze 2 €-ért; egy rövid utazás, ami néhány percig
tart. Barátaink kipróbálták. A víz még mindig hullámzott, így feleségem ezt is
elutasította, még ha ez plusz 15 perc sétába is került az Akadémia hídon
keresztül.
A gondolásoknak meg
kellene érteniük, hogy mielőtt elkezdenek engedni az árból, érdemes
megkérdezni, hogy az árral van-e probléma. Mert ha nem az ár a kérdéses, akkor
az egész csak időpocsékolás.
Egy tipp, ami a
legtöbb tárgyaló számára is hasznos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése