Zöld hullám

Néhány éve egy üzleti vacsorán beszélgetésbe kezdtem valakivel, aki a beszélgetés elején megkérdezte, hogy mivel foglalkozom.

Amikor elmondtam, hogy trénerként és tanácsadóként tevékenykedem és tárgyalási készségek fejlesztésével foglalkozom, az illető izgatott és elég elutasító lett.

Álláspontja szerint Ő soha nem tárgyal. Mindig a maga módján oldotta meg a dolgokat, többnyire ultimátumot adva. Szerinte a tárgyalás a gyengeség jele és egyébként is Ő a beszállítóit úgy kezeli, hogy egyszerűen megmondja, nekik mit kell tenniük és ezt meg is teszik, ha pedig nem egyszerűen átmegy máshova.

Megkérdeztem, hogy mindez hogyan is működik.

Azt válaszolta, hogy jól és meg volt róla győződve, hogy mindig a legjobb üzleteket kötötte.

Ma reggel hallottam egy történetet, egy emberről, aki London belvárosában jelzőlámpa irányítóként dolgozott. Micsoda állás!

Felesége már végidős terhes volt az első gyermekükkel, amikor megindult a vajúdás. A fájások felgyorsultak, így a férj ijedtségében elhatározta, hogy mentőket hív. A mentőközpont operátora közölte, hogy legalább 30 perces késésre kell számítani a sok hívás miatt és azt javasolta, hogy a férfi vigye a feleségét a kórházba amennyiben ezt Ő maga is biztonságosnak látja. 

A férfi megfogadta a tanácsot és indulás előtt gyorsan felhívta kollegáját, elmondta a kórházba vezető útvonalat, majd arra kérte biztosítson azon az útvonalon „zöld hullámot” a gyors haladás érdekében. Abban maradtak, hogy az úton kihangosított mobilon tartják a kapcsolatot és tájékoztatja, hogy épp hol járnak. 

Nem is hallottam addig „zöld hullámról”. Persze hasznos magas rangú látogatókat, közméltóságokat, vagy vezető politikusokat így gyorsan célba juttatni. Az valóban nem nézne ki jól, ha a királynőt szállító autó megállna a lámpánál és az emberek az ablakon át mustrálnák.

Persze, ha „zöld hullám”-ban van részed egy tárgyaláson és magával ragad a gyorsulás, az remek. Isten ments, de ha bejön egy akadály, akkor új utat kell találni. Ha még sosem kellett kezelned egy zsákutcát, vagy meghátrálást, de szembesülsz, vele az elsőre nagy sokk lehet.

Sőt, ha még soha életedben nem tapasztaltad meg, hogy sarokba szorítanak, akkor valószínűleg nem voltál elég ambiciózus. Előfordult már, hogy kihagytál egy jobb üzletet?

Ezeket a kérdéseket szándékoztam feltenni beszélgetőtársamnak, amikor felesége átkiabált a termen és arra figyelmeztette, hogy jobb, ha leteszi az italát, hiszen Ő vezet haza. A feleség elhatározta, hogy aznap este ő iszik néhány pohárkával. 

Nem vagyok benne biztos, hogy 100%-ban mindig 100%-át érjük el annak, amit akarunk.

Alan Smith – Scotwork UK, tréner

Csak jól akarom magam érezni!

Nemrég az írországi Corkban jártam. Csodálatos hely és igazán érdemes ellátogatni egyszer. Az időjárás (éghajlatnak nem nevezhető, inkább csak időjárásnak, persze rengetegszer beszédtéma is, és ha ez nem így lenne, bizton állíthatom, nagyon csendes hely lenne) gyógyító, hiszen nincs sem túl meleg sem túl hideg. Nekem, mint északról érkezőnek (a szerző Edinburghban – UK – él) majdnem tökéletes, ami persze nem azt jelenti, hogy időnként nincs meleg, mert higgyék el időnként meleg van, velem is ez történt, meleg volt, nagyon meleg!

A hálószobámban voltam a városközpontban egy öreg szálloda utolsó szintjén. A nap folyamán felgyülemlett meleg megrekedt a szállodában, mely persze egy gondos tervezés következménye is. Az épület bonyolult csőrendszere és fűtő kondenzátorai gondoskodtak róla, hogy a környezet hőjét is begyűjtsék és pontosan a 414-es szobára vezessék, ahol a véletlennek köszönhetően pont én tartózkodtam.

„Nos, hadd színesítsem tovább ezt az amúgy is színes kis történetet.” A 414-es szoba a szálloda utcai részében volt, mely a McCourtain útra nézett, mely Cork éjszakai életének egyik legforgalmasabb útja.

Volt néhány választási lehetőségem:

-          Becsukni az ablakokat, kizárni a zajt és egy „szaunában” aludni

-          Kinyitni az ablakokat, a forgalom és mulatozók zajától ébren lenni egész éjjel (és persze így is a hőség miatt szaunában érezni magam)

-          Tiltakozni a szálloda vezetőségénél és tudatni velük milyen meleg a szoba

Az utóbbit választottam. Meggyőző érveimmel biztos voltam benne, hogy a telefon másik végén a személy átérzi az általam elmondottakat, hogy mennyire elviselhetetlenül meleg a szoba, mennyire kényelmetlen az egész helyzet, hogy mennyire zajosak és hangosak az utcán mulatozók és mennyire büdös és zajos a forgalom is. Elégedett voltam magammal az érveimmel és szinte már hallottam, ahogy a személy a telefonban felajánl egy magasabb komfortú, légkondicionált, folyóra néző lakosztályt. 

Hát nem így lett, helyette elnézést kért. Nos, erre én is motyogtam egy elnézést, hogy megzavartam, mert tényleg nem nagy dolgok voltak az említettek egy meglett férfi számára, és egyébként is ilyen triviális dolgok miért is zavartak egyáltalán? Egyébként nagyon helyes hölgy volt, szóval ennyi. 

Legközelebb azzal fogom kezdeni, hogy megmondom, mit kell tenni, hogy a problémám megoldódjon, és mit kell kapnom a szállodától kompenzációként és persze ezek konkrétumok lesznek!

Robin Copland – Scotwork International, Igazgató