2015. június 30., kedd

Csak jól akarom magam érezni!




Nemrég az írországi Corkban jártam. Csodálatos hely és igazán érdemes ellátogatni egyszer. Az időjárás (éghajlatnak nem nevezhető, inkább csak időjárásnak, persze rengetegszer beszédtéma is, és ha ez nem így lenne, bizton állíthatom, nagyon csendes hely lenne) gyógyító, hiszen nincs sem túl meleg sem túl hideg. Nekem, mint északról érkezőnek (a szerző Edinburghban – UK – él) majdnem tökéletes, ami persze nem azt jelenti, hogy időnként nincs meleg, mert higgyék el időnként meleg van, velem is ez történt, meleg volt, nagyon meleg!

A hálószobámban voltam a városközpontban egy öreg szálloda utolsó szintjén. A nap folyamán felgyülemlett meleg megrekedt a szállodában, mely persze egy gondos tervezés következménye is. Az épület bonyolult csőrendszere és fűtő kondenzátorai gondoskodtak róla, hogy a környezet hőjét is begyűjtsék és pontosan a 414-es szobára vezessék, ahol a véletlennek köszönhetően pont én tartózkodtam.
„Nos, hadd színesítsem tovább ezt az amúgy is színes kis történetet.” A 414-es szoba a szálloda utcai részében volt, mely a McCourtain útra nézett, mely Cork éjszakai életének egyik legforgalmasabb útja.

Volt néhány választási lehetőségem:
-          Becsukni az ablakokat, kizárni a zajt és egy „szaunában” aludni
-          Kinyitni az ablakokat, a forgalom és mulatozók zajától ébren lenni egész éjjel (és persze így is a hőség miatt szaunában érezni magam)
-          Tiltakozni a szálloda vezetőségénél és tudatni velük milyen meleg a szoba
Az utóbbit választottam. Meggyőző érveimmel biztos voltam benne, hogy a telefon másik végén a személy átérzi az általam elmondottakat, hogy mennyire elviselhetetlenül meleg a szoba, mennyire kényelmetlen az egész helyzet, hogy mennyire zajosak és hangosak az utcán mulatozók és mennyire büdös és zajos a forgalom is. Elégedett voltam magammal az érveimmel és szinte már hallottam, ahogy a személy a telefonban felajánl egy magasabb komfortú, légkondicionált, folyóra néző lakosztályt. 

Hát nem így lett, helyette elnézést kért. Nos, erre én is motyogtam egy elnézést, hogy megzavartam, mert tényleg nem nagy dolgok voltak az említettek egy meglett férfi számára, és egyébként is ilyen triviális dolgok miért is zavartak egyáltalán? Egyébként nagyon helyes hölgy volt, szóval ennyi. 

Legközelebb azzal fogom kezdeni, hogy megmondom, mit kell tenni, hogy a problémám megoldódjon, és mit kell kapnom a szállodától kompenzációként és persze ezek konkrétumok lesznek!

Robin Copland – Scotwork International, Igazgató

2015. június 25., csütörtök

Scotwork ALUMNI végzett hallgatóink részére!


Scotwork Tárgyalásikészség-fejlesztő Tréninget végzett hallgatóinkat örömmel értesítünk, hogy elkészült magyar honlapunk „ALUMNI” szekciója, mely csak végzett hallgatóink számára érhető el, így a belépés regisztrációhoz kötött.
A felületre belépve letöltheted kurzusunk hallgatói anyagait és oktatói jegyzeteit, megnézhetsz néhány videót azokról a technikákról, melyeket a tréningen is gyakorolhattál. Jövőbeni tárgyalásaidhoz pedig segítségül szolgálhatnak azok a formanyomtatványok, melyeket szintén letölthetsz a zárt felületről. Ezek segítségével meghatározhatod céljaidat, stratégiád, de egy ellenőrző kérdősor segítségével készülhetsz a 8 lépés sikeres alkalmazására jövőbeni tárgyalásaidon.

A belépés regisztrációhoz kötött, látogass el, regisztrálj és kérj belépőjelszót
innen.
http://www.scotwork.hu/alumni/
 

2015. június 2., kedd

A „NEM” ereje!

A legutóbbi argentin film Eszeveszett mesék („Wild Tales”) címmel hat különböző kitalált történet összeállítása, kétségbeejtő helyzetekben levő emberekről. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a szórakoztató történeteket, de az egyik részt különösen a tárgyalóknak.

Az esemény egy gazdag apa és önfejű fia összeesküvésének története, melyben a fiú elköti a családi BMW-t egy este, majd ittasan elgázol egy terhes gyalogost, akit cserbenhagy és elhajt. Az anya és születendő gyermeke nem éli túl a gázolást. A tinédzser bevallja szüleinek a történteket, akik az apa és a család ügyvédjének vezetésével kiagyalnak egy tervet. A kertészt, aki évek óta szolgálja a családot, bevonják az esetbe és arra kérik vállalja be az esetet és tanúsítsa, hogy Ő vezette az autót, vállalja annak börtönbüntetéssel (várhatóan egy irreálisan kalkulált 18 hónapot) járó következményét, cserébe álmaiban sem gondolt összegért 500.000 dollárért.

Az apa kétségbeesetten küzd fia megmentésén és ezt a gyarlóságot bizony kihasználják a felek az ár felküzdésénél. Millió dolláros kenőpénz a nyomozónak, aki ellentmondásokat vél felfedezni a kertész történetében és fél millióval több a család ügyvédjének, mint közvetítőnek. Ezek után a kertész még benyújtja igényét egy tengerparti apartmanra, a nyomozó pedig további költségekre hivatkozva azok megtérítésére. Mindkettő nyilvánvalóan kívánságlista tétel.
De ezen a ponton a kocka fordult. Az utolsó követelésnél a frusztrált apa „NEMET” mond az egészre, minden korábbi megállapodásra és visszavonja azokat még annak árán is, hogy fia börtönbe kerülhet. A feleség könyörög, az ügyvéd fenyeget, de mindhiába.

Mindössze egy szóval az apa megfordította az erőviszonyokat. Az ügyvéd visszavonulót fújva lemond a kívánságlistája tételeiről. Az apa elutasítja ezt is és azt javasolja, hogy az egész „üzlet” nem kerülhet többe, mint 1 millió dollár, melyet az érintetteknek egymás között kell felosztaniuk.  Az ügyvéd több pénzért könyörög, de az apa ismét elutasító, így a megállapodás az Ő feltételeivel érvényesül. Az esetből legalább két tanulság vonható le; először is a tárgyalóknak meg kellene tanulniuk, hogy az erőviszonyok miképp tolhatóak saját irányításukkal – mert nincsenek kőbe vésve – és másodsorban, Ne légy mohó!

Ha most azzal vádolnának, hogy elárultam a történetet és elrontottam a film élvezetét, nos, ígérem van egy csavar ennek a történetnek is a végén és persze még a másik ötnek is, amelyek úgyszintén zseniálisak és szórakoztatók.
Mellesleg a történet kísértetiesen hasonlít a Három majom („Three Monkeys”) című 2008-ban készült török filmhez, amit szintén érdemes megnézni.

Jó szórakozást!

Stephen White – Scotwork UK., managing partner

2015. május 4., hétfő

Legyünk ugyanolyan agresszívak? Nem biztos…

A héten történt néhány dolog, mely az alábbi írásomat ösztönözte. Az első egy nemrég tartott haladó tárgyalási készség fejlesztő tréningünkön történt. Az egyik hallgató arról kérdezett, hogy hogyan kezelje a nehéz embereket. Feltételezem, hogy mindnyájunknak volt már ilyen esete, akár a magán, vagy az üzleti életben. Mint általában, hogy időt nyerjek és megfontoljam a válaszom megkérdeztem a többi hallgatót, hogy van-e bármi ötletük.

Az én fejemben a problémás személy azt jelentette, hogy nem tud hallgatni, túlhallatja a hangját, megkérdőjelez mindent és nem igazán teremt értéket megnyilvánulásaival. A résztvevők egy csoportja azt mondta, hogy az általuk preferált reakció ilyen irritáló viselkedés esetén a még irritálóbb és még hangosabb válaszreakció. Ahogy Elliot Ness tette ezt,  az Aki legyőzte Al Caponét című filmben. Ha ők hangosan kiabálnak, te kiabálj még hangosabban! Ha ők késsel támadnak, te vedd elő a golyószórót!

Aztán másnap a Time újságban valami hasonló írást olvastam „Miért működik az ellenállás a zsarnok főnökökkel szemben” címmel.
Egy kézzel fogható tanulmány (Bennett Toper – Ohio Egyetem) arra a következtetésre jutott, hogy azok a dolgozók, akik zsarnok főnökeikkel felveszik a harcot és visszavágnak, általában jobban járnak.

A tanulmányban, - mely a Personnel Psychology szakújságon keresztül publikálásra került – a résztvevőket először arról kérdezték, hogy feletteseik milyen gyakran tették őket nevetségessé vagy kommunikálták feléjük, hogy gondolataik, vagy megnyilvánulásaik nevetségesek, majd arra kérdeztek rá, hogy ilyen esetekben miképp reagáltak főnökük viselkedésére.
Hét hónappal később a tanulmány résztvevőit megelégedettségi szintjükről, munkájuk iránti elkötelezettségükről, az általános stressz szintjükről és negatív érzéseikről kérdezték.
Mindazoknál, akik az ellenségeskedésre ellenségesen reagáltak az derült ki, hogy a munka iránti megelégedettségük magasabb volt, kevesebb stressz érte őket és magasabb volt az elkötelezettségük a cég iránt. Az agresszív tükörviselkedés megnyilvánulásai a passzív agressziótól, - a főnök teljes ignorálása – vagy a feladatok érzelmi bevonás nélküli elvégzésén keresztül a vissza ordibálásig terjedtek. 

A legmeglepőbb talán az volt, hogy az agresszív válaszreakció nem befolyásolta alkalmazóik jövőbeni kilátásait. Sőt, inkább csodálatot és tiszteletet váltottak ki.
Időnként, sajnos a tárgyalásokon is kezelnünk kell agresszív és nehéz tárgyalófeleket, és míg nem vagyok benne biztos, hogy komfortosan érezném magam, vagy produktívnak érezném az agressziót tárgyalópartneremmel, beszállítómmal, vagy üzleti partneremmel szemben, azzal egyetértek, hogy a modortalan viselkedés egy szomorú helyzet.

Gyakran az efféle hangulat már a tárgyalás megkezdése előtt tapasztalható. Kontrolláljuk a viselkedésünket.! Legyünk asszertívek és ne mérgesek! Ahogy egy kollegám mondja, légy szigorú a céljaidhoz, de ne a hozzáállásoddal! 

Alan Smith – Scotwork Nagy-Britannia